vasárnap, március 26, 2006
na most van kb. az agyam a plafonon.
bátyám elköltözött elvileg. végre. reggel gyalog kellett bemennem nagyanyámhoz, ami kezdte a nap alapozását. nekem ne mondja senki, h kényelmes vagyok, meg túl jó dolgom van, mert az embertelen, h akár hétvégén is 20 percet kelljen várni egy kibaszott átszállásra. bementem, unokatesómékon kívül mindenki ott volt, anyámék bezsélgettek, bátyám aludt. elkezdtünk enni, közben nagyanám mindennel traktált, nem hagyta békén a kajámat, anyámra akadt ki, aztán nálam ott szakadt el a cérna, h amikor normálisan megkértem, h 2 percig legyen csöndben, akkor lebaszott, h én miért kussoltatom el. közben bátyám fölkelt, csesztetett két sort, utána visszafeküdt aludni, mint aki jól végezte dolgát. közben Hajni hívott, h menjünk Margit-szigetre sétálni. nekem se kellett kétszer mondani. találkoztunk, elmentünk sétálni, nem volt semmi extra, csak az eső csöpörgött. vagyis volt egy érdekes, láttuk, h egy pitbull elveszi egy csajtól a főtt kukoricáját. aztán néztük sokáig, majd leesett, h Tide az, szóval ismerem őt. séta végére megfájdult a lábam, most is fáj, rosszul fogok aludni miatta, bár tökéletes lesz így a nap lezárása. mondjuk már egy ideje fáj a lábam, azt hittem, h front miatt, de akkor még sem. sziget után elmentünk a kocsiért, mert anyám ivitt. hazarohantunk, elvittem mindenkit, épp hazértem JAG-re. sietni kellett, mert az idő szorított, én meg látni akartam ezt a pár részt. (intermezzo: tudom, hülyeségnek hazngzik, de akarom látni, alig 9-10 rész van hátra az egész sorozatból, lassan már alapozni kezedik a végfejleményeket. és ezt a sorozatot meg nagyon szeretem, Magnum és Jóbarátok után ez a harmadik kedvencem, dobogós helyezésű sorozatom.) megnéztem, Napló, majd jött haver, és anyám is telefonált. anyám amiatt fonált, h ugyan hozzam már el őt bátyámól, és neki meg vigyek kést, villát, tányért és gyógyszert. nem ám ő jön érte, a saját kocsijával, nem én vigyem ki, mint a házi szolgája. aztán meg bátyám fennakadt azon, h a saját villáját, amit nem mosott el, azt én ugyanolyan koszosan vittem ki neki. nehogy már elhigyjem, h a cselédje vagyok. én úgy terveztem, h gyorsan megyünk és jövünk, persze nem így volt. próbáltam visszaszerezni a saját lávalámpámat, amit tőlem ellopott, majd használni ugye nem tudott, mert eltörte. remek, most, h nem működött, egyből vissza akarta adni. a nagy lófaszt, majd ha osztyapenkó lépést vált! majd ha megcsinálta, akkor adja vissza. aztán meg a én telfonomról, vagy az én kábelemről akart internetezni, persz egyik se ment. szóval fogta, elvette a kártyámat, és arról olvasta el a leveleit. természetesen az én pénzemen. nem ám a céges telefonjáról, neeem. aztán hazajöttünk, egy órával később, és az ő faszságai miatt nem tudtam beszélni azzal, aki számomra a legfontosabb. így nem tudtam betartani az adott szavamat, más faszsága miat. köszönöm szépen kedves bátyám! ha ezek után valaki azt meri mondani, h kell lennie (itt) testvéri szeretetnek, akkor az nagyon eltévedt. akassza fel magát.
bátyám elköltözött elvileg. végre. reggel gyalog kellett bemennem nagyanyámhoz, ami kezdte a nap alapozását. nekem ne mondja senki, h kényelmes vagyok, meg túl jó dolgom van, mert az embertelen, h akár hétvégén is 20 percet kelljen várni egy kibaszott átszállásra. bementem, unokatesómékon kívül mindenki ott volt, anyámék bezsélgettek, bátyám aludt. elkezdtünk enni, közben nagyanám mindennel traktált, nem hagyta békén a kajámat, anyámra akadt ki, aztán nálam ott szakadt el a cérna, h amikor normálisan megkértem, h 2 percig legyen csöndben, akkor lebaszott, h én miért kussoltatom el. közben bátyám fölkelt, csesztetett két sort, utána visszafeküdt aludni, mint aki jól végezte dolgát. közben Hajni hívott, h menjünk Margit-szigetre sétálni. nekem se kellett kétszer mondani. találkoztunk, elmentünk sétálni, nem volt semmi extra, csak az eső csöpörgött. vagyis volt egy érdekes, láttuk, h egy pitbull elveszi egy csajtól a főtt kukoricáját. aztán néztük sokáig, majd leesett, h Tide az, szóval ismerem őt. séta végére megfájdult a lábam, most is fáj, rosszul fogok aludni miatta, bár tökéletes lesz így a nap lezárása. mondjuk már egy ideje fáj a lábam, azt hittem, h front miatt, de akkor még sem. sziget után elmentünk a kocsiért, mert anyám ivitt. hazarohantunk, elvittem mindenkit, épp hazértem JAG-re. sietni kellett, mert az idő szorított, én meg látni akartam ezt a pár részt. (intermezzo: tudom, hülyeségnek hazngzik, de akarom látni, alig 9-10 rész van hátra az egész sorozatból, lassan már alapozni kezedik a végfejleményeket. és ezt a sorozatot meg nagyon szeretem, Magnum és Jóbarátok után ez a harmadik kedvencem, dobogós helyezésű sorozatom.) megnéztem, Napló, majd jött haver, és anyám is telefonált. anyám amiatt fonált, h ugyan hozzam már el őt bátyámól, és neki meg vigyek kést, villát, tányért és gyógyszert. nem ám ő jön érte, a saját kocsijával, nem én vigyem ki, mint a házi szolgája. aztán meg bátyám fennakadt azon, h a saját villáját, amit nem mosott el, azt én ugyanolyan koszosan vittem ki neki. nehogy már elhigyjem, h a cselédje vagyok. én úgy terveztem, h gyorsan megyünk és jövünk, persze nem így volt. próbáltam visszaszerezni a saját lávalámpámat, amit tőlem ellopott, majd használni ugye nem tudott, mert eltörte. remek, most, h nem működött, egyből vissza akarta adni. a nagy lófaszt, majd ha osztyapenkó lépést vált! majd ha megcsinálta, akkor adja vissza. aztán meg a én telfonomról, vagy az én kábelemről akart internetezni, persz egyik se ment. szóval fogta, elvette a kártyámat, és arról olvasta el a leveleit. természetesen az én pénzemen. nem ám a céges telefonjáról, neeem. aztán hazajöttünk, egy órával később, és az ő faszságai miatt nem tudtam beszélni azzal, aki számomra a legfontosabb. így nem tudtam betartani az adott szavamat, más faszsága miat. köszönöm szépen kedves bátyám! ha ezek után valaki azt meri mondani, h kell lennie (itt) testvéri szeretetnek, akkor az nagyon eltévedt. akassza fel magát.
